A kiemelkedő horgony rúdelemként van megtervezve, amelyet nyomó- vagy húzóerő, nyíróerő és hajlítónyomaték terhel. A hajlítónyomaték számítása javításra került, hogy jobban tükrözze a kiemelkedő horgonyok valós viselkedését.
A hajlítónyomaték értéke a talplemez merevségének és a horgony merevségének arányától függ. Nagyon gyenge lemez és merev horgonyok esetén a horgonyban lévő hajlítónyomaték a következőképpen alakul:
Merev lemez és gyenge horgonyok esetén a hajlítónyomaték így néz ki:
A korábbi verziókban a kiemelkedő horgonyzásban lévő hajlítónyomatékot mindig az első eset szerint számították, gyenge lemezt és merev horgonyokat feltételezve. A nyomatékszámítás karhossza a lemez középsíkja és a beton közötti távolság plusz a horgonyátmérő fele volt. Ez meglehetősen túlzottan konzervatív megközelítés volt.
A 22.1.5-ös kiadástól kezdve a hajlítónyomaték számítása frissítésre került. Az értéket közvetlenül a végeselem-modell határozza meg. A horgony gerendaelemként van modellezve, és a benne lévő nyomatékok a rendszer tényleges merevségét tükrözik. A horgony mindkét oldalon be van fogva, az egyik oldal 0,5×d mélyen a betonszint alatt van, a másik oldal a lemez középsíkjában van. A számított nyomaték szélső értékét ezután a szabványellenőrzés során veszik figyelembe.
A horgonyok szabványellenőrzésével kapcsolatos további információk az elméleti háttérben találhatók. Az egyes szabványok itt találhatók: EC, AISC, AS, STO.
Elérhető az IDEA StatiCa Steel Expert és Enhanced kiadásaiban is.